Miért kapok vörös foltokat az arcomon, amikor sírok?
Tartalom
Egy kicsit a homlokomra ütött és eltolt magától. Takarodj, eridj innen!
Örültem, hogy kimehettem a konyhából. Nem kerülte el figyelmemet, hogy nagyapa okos, élesen néző zöldes szemeivel nagyon gondosan ügyelt rám és én féltem tőle. Emlékezem rá, hogy ezek elől a szúró tekintetek elől igyekeztem elbujni.
VITILIGO-HUNGARY
Én nagyapát rossz embernek tartottam, mert mindenkivel gúnyos, sértő hangon beszélt és mindenkit csipkedett, heccelt. Esténként a két nagybácsival és a segédekkel a műhelyből a konyhába ment teázni.
Ahogy a munkától kimerülten, a csertől kékes, vitrioltól összeégett kezekkel, keskeny szalagokkal felkötött hajjal ott amikor sírok?, hasonlítottak a sötét szentképekhez, amelyek ott függtek a konyha sarkában. Ebben a veszélyes órában nagyapa velem szokott szembeülni és társalogni és sokkal behatóbban, mint többi unokáival, ami szemmel láthatólag felkeltette a többiek irigységét.
Kecses termetű volt, minden vonása markáns, mintha esztergályozták volna. Virágokkal hímzett, tompán fénylő atlaszmellénye régi volt és kopott, gyapjúinge egészen gyűrött, nadrágja térdén nagy foltokkal volt borítva és mégis tisztább, rendesebb benyomást tett, mint két fia, akik zsakettet, chemisettet és selyem nyakravalót hordtak.
Néhány nappal megérkezésünk után nagyapa elrendelte, hogy tanuljak meg imádkozni. A többi unokái mind idősebbek voltak már, mint én és olvasni tanultak már; a Krisztus mennybemenetele nevű templom sekrestyése volt a gyerekek tanítója. A templom aranyos kupoláit látni lehetett a ház ablakain át.
Engem a csendes, félénk Natalia néne tanított, ez a gyerekarcú asszony, akinek olyan áttetsző szavai voltak, hogy azt hittem, át lehet látni rajtuk. Szerettem hosszan a szemébe nézni anélkül, hogy a tekintetemet elfordítottam volna tőle, vagy pislogtam volna; ő pedig lehúnyta szemeit, elfordította fejét s halkan, szinte suttogva kérlelt: - Mondd hát, kérlek: Mi atyánk, ki vagy a mennyekben És mikor aztán kérdeztem tőle: Mit jelent az - ki vagy a mennyekben?
Orvos válaszol
Nem tudtam megérteni, miért ne kérdezzek. Ez a szólam, »ki vagy a mennyekben«, titokzatos értelmet kapott előttem és szándékosan elferdítettem minden lehető módon: vagy ki, vikagy A jó néne, a viaszsárga, szinte olvadó arcú nem fáradt bele, hogy halk hangon kijavítson: - Nem jól van, mondd egyszerűen: amikor sírok? vagy Emellett nem is volt olyan »egyszerű«, amit meg kellett tanulnom, sőt nagyon is bonyolult volt számomra.
Ez boszantott és a boszúságtól nem tudtam az imádságot emlékezetemben tartani. Egyszer megkérdezte nagyapa: - Nos, Aljosa, mit csináltál ma? Játszottál, nemde? Miért kapok vörös foltokat az arcomon a daganaton, ami a homlokodon van.
Az eszemre vagy a szívemre hallgassak? - Gánti Bence és Szabó Péter beszélgetése
Daganatot szerezni - ez bizony nem nehéz! Tudod-e már a Miatyánkot? Nagyapa jókedvűen nevetett és felhúzta vörös szemöldökeit. Nem értettem Miért kapok vörös foltokat az arcomon és hallgattam. Nagyon bántott, amit mondott és nagyapa észrevette ezt.
Várj csak! Kezével végigsimította ezüstösen vörös haját és így folytatta: - Szombat este elpáholom Szaskát, majd meglátod! A többiek nevettek, én azonban félrevonultam és elgondolkodtam azon, amit mondott. A műhelyben már sokszor hallottam ezt a szót, »elpáholni«, de úgy tetszett nekem, mintha más értelemben használták volna; nagyapó szájából ez a szó aligha jelentett jót és alkalmasint azt jelentette, hogy ütni, verni. Azt már láttam, hogy lovakat, kutyákat és macskákat ütnek és Asztrachánban a rendőrök verték a perzsákat is.
De még sohasem láttam, hogy kis gyerekeket így ütöttek volna és ha két nagybácsim gyerekeit pofon vágta vagy fejbe ütötte, úgy a gyerekek egész közömbösen viselték el ezt is, legfeljebb megdörzsölték kezükkel az ütés helyét.
Gyakran kérdeztem tőlük: - Nem fáj?
Ha Szaskának verést kell kapnia, úgy ez alkalmasint a gyűszű esete miatt volt, ami nemrég történt. Esténkint, a tea és vacsora ideje között, a bácsik és a művezető a megfestett dolgokat, amelyeket festés előtt szétfejtettek, össze szokták varrni és etikettel ellátni.
Egyszer Michail bácsi, hogy a félig vak művezetőt megtréfálja, meghagyta kilencesztendős unokaöccsének, Szaskának, hogy a művezető gyűszűjét melegítse meg a gyertyalángnál. Szaska a lámpatisztító ollóval felvette a gyűszűt és addig tartotta a lángba, amíg alaposan átmelegedett, aztán odatette Grigorij helyére és elbujt a kályha mögé. Véletlenül odajött nagyapa, hogy a varrásnál segítsen és ujját beledugta az izzóan forró gyűszűbe.
Hatalmas lárma támadt, ami engem is a konyhába csábított, ahol nagyapa összeégett ujjával fülét szorongatva fölöttébb mulatságosan ugrándozott és egyre ezt ordította: - Hát ezt megint ki csinálta, ti pogánynépség? Michail bácsi ott ült az asztalra hajolva, ujjával pörgette a gyűszűt, mint valami csigát és egyre fújta, hogy lehűtse.
A művezető olyan buzgón varrt, ahogy csak kitellett tőle és kopasz fején az árnyékok táncoltak. Jakow bácsi, aki a lármára szintén odasietett, a kályhasarok mögött elbujva halkan, magában nevetett és nagyanya a konyhagyalun nyers krumplit gyalult.
Valahol a sarokban pityergő hangon megszólalt Szaska: - Michail bácsi biztatott fel, papa! A két bácsi elkezdte szidni egymást. Nagyapa egyszerre nyugodt lett, a pikkelysömör kezelése frakcióval 2 krumplit összeégett ujjára tette, kézen fogott és hallgatva ment ki a konyhából.
Este hosszan és sokat beszéltek az esetről és mindenki Michail bácsit tartotta bűnösnek. Megkérdeztem nagyapát, hogy Michail bácsit is »elpáholja«-e? Michail bácsi, aki hallotta, amit mondtam, dühösen az asztalra csapott és rákiáltott anyámra: - Fogd be a kis kölyköd amikor sírok?, Warwara, vagy beverem a koponyáját!
Kitűnően értett ahhoz, hogy röviden odavetett, találó megjegyzéssel elhallgattassa az embereket.
Az volt az érzésem, hogy valamennyien féltek Miért kapok vörös foltokat az arcomon, még a nagyapa is halkabban beszélt vele, mint másokkal. Ennek nagyon örültem és unokafivéreim előtt büszkén dicsekedtem vele: - Az én anyám mégis a legkülönb!
2020. év 2. negyedév kérdései
Nem mertek ellentmondani. Ami azonban szombat este történt, nagy változást idézett elő abban az irányban, amely köztem és anyám között volt. Szombat este előtt én is rossz fát tettem a tűzre. Nagy érdeklődéssel figyeltem mindig, hogy a festőműhelyben milyen ügyesen színezik Miért kapok vörös foltokat az arcomon szöveteket: a sárga szövetdarabot fekete folyadékba mártották és sötétkéken - ők »indigókék«-nek nevezték - húzták ki belőle; vagy szürke szövetet rókavörös vízbe áztattak és a posztó sötétpiros - bordeaux, ahogy ők mondták - lett.
A dolog olyan egyszerűnek látszott és mégsem értettem. Égtem a vágytól, hogy egyszer én is átfessek valamit és közöltem ezt az óhajtásomat unokabátyámmal, Szasával, Jakow fiával. Szasa komoly természetű fiú volt, aki mindig a felnőttek tetszésére pályázott és mindenkivel szemben barátságos, Miért kapok vörös foltokat az arcomon, szolgálatkész volt.
A felnőttek dicsérték engedelmességét és okosságát, nagyapa azonban nem tartotta őt sokra és »csúszó-mászónak« nevezte. Sovány, barna fiú volt, kiugró szemű, mint a rák, halkan és olyan gyorsan beszélt, hogy a szavakat félig lenyelte és mindig titokzatosan kutatva nézett körül, mintha meg akarna szökni és el akarna bujni.
Account Options
Barna pupillái mozdulatlanok voltak, de ha izgatott volt, egész szeme reszketett. Ezt a Szasát nem szerettem és a másik Szasa, Michail fia, egy kevésbbé feltűnő, csendes gyerek, sokkal kedvesebb volt nekem. Bánatosan néző szemei voltak, nagyon szívélyesen tudott mosolyogni és nagyon hasonlított szelíd anyjához, Natalia nénihez. Csúnya fogai kiálltak a szájából és két sorban nőttek felső fogsorában.
Ez a körülmény sok dolgot adott neki, az ujjaival folyton a szájában turkált, a fogait mozgatta, a második sorból szerette volna kihúzni fogait és nagy türelemmel viselte el, hogy mindenki a szájában vájkáljon, akinek kedve volt hozzá.
Miért vörösödik be az arcom, ha sírok?
Más érdekeset nem találtam rajta. Szerette a magányt és nagyapa házában, amelyben a pincétől a padlásig sürögtek-forogtak az emberek, szeretett félhomályos sarkokban vagy esténkint az ablaknál elüldögélni. Szerettem hallgatva üldögélni mellette órákon át, szorosan hozzásímulva nézdegélni, ahogy a vöröslő alkonyi égboltozaton fekete csókarajok röpködtek a templom aranyozott kettős kupolája körül, ahogy hirtelen a magasba szálltak, aztán leereszkedtek és aztán, fekete mintákkal tarkázva a sötét égboltot, tovaröpültek és mögöttük csak az üres tér maradt.
Olyan látvány volt ez, amely után nem maradt kívánság a lélekben, csak a lusta nyugalom érzése, amely hallgataggá teszi az embert. A másik Szasa, Jakow fia, mindenről sokat és meggondoltan tudott beszélni, akár egy felnőtt.
Mikor hallotta, hogy szeretnék próbát tenni festéssel, azt tanácsolta, hogy a fehér, ünnepi asztalterítőt vegyem ki a szekrényből és fessem kékre.
Kivettem a szekrényből a fehér terítőt, az udvarra szaladtam vele, alig mártottam azonban egyik szegélyét az indigós tartályba, mikor »cigányka« már oda is rohant hozzám, kitépte kezemből a terítőt, széles tenyereivel elkezdte kifacsarni és unokabátyámnak, aki a ház folyosójáról figyelte munkámat, odakiáltotta: - Hívd hamar nagyanyát!
