Amikor ideges leszek piros foltokkal borulok be hogyan kell kezelni

Ahelyett, hogy küzdenénk és rombolnánk, békét akarunk, és az életet ünnepeljük. Mivel a Párt tisztában van vele, hogy a szerelmes embereket nem képes teljesen a hatalmába keríteni, vezetői mindig is rettegtek a szerelemtől. Altalános iskolás koromban a Kis Vörös Gárdisták parancsnoka lettem. A nagy proletár kulturális forradalom idejére esett, amikor piros volt a kedvenc színem. Apám műszaki rajzot oktatott a Sanghaji Textilintézetben, holott az asztronómia volt a szenvedélye.

Anyám egy sanghaji középiskolában tanított. Mindig azt oktatta, amit a Párt kívánt, hol oroszul, hol kínaiul.

A macskák leggyakoribb szőr- és bőrbetegségei

Szüleim hittek Mao elnökben és a kommunista pártban, ahogy a környékünkön mindenki. Négy gyerekük volt, egy-egy év korkülönbséggel. A központban laktunk, a Déli Verőfény úton egy kis kétemeletes városi házban, amelyen két család osztozott.

A házat a nagyapámtól örököltük, aki születésem előtt nem sokkal tüdőbajban halt meg. Ötéves korom óta felnőtt vagyok. Környékünkön ez nem volt szokatlan. Pajtásaim is mind a hátukra kötve cipelték kisebb testvéreiket. A kicsik a hátunkon a taknyukkal szórakoztak, míg mi bújócskáztunk.

Nekem kellett vinnem a háztartást, mert szüleim az egész napot a munkabrigáddal töltötték, ahogy a többi szülő is. Húgaimat és az öcsémet a gyerekeimnek hívtam, mert óvodáskorom óta én szedtem őket össze a bölcsödéből és az oviból.

Hatéves voltam, amikor húgom, Virágeső öt- kisebbik húgom, Korál négy- és Űrhódító öcsém hároméves. Szüleim körültekintő gondoskodással adtak nekünk nevet. A szüleimnek megvolt a saját elképzelésük. Először Linshuannak, Hegy Mögül Felkelő Napnak neveztek volna, de aztán elvetették az ötletet, mert Mao számított az egyedüli napnak.

További gondolkodás után Ancheenek, a Béke Jádekövének, neveztek el. Ezzel a névvel regisztráltattak. Virágeső és Korál a 'chee' jade hangzó nyomán kapták a nevüket. Az öcsémet Űrhódítónak hívták, ennek két oka is volt: egyrészt az apám imádta az asztronómiát, másrészt reagálni kívántak Mao bejelentésére, miszerint Kína készül fellőni első saját űrrakétáját. Akkori felfogásom szerint a szüleim munkája a világ megmentését szolgálta. Esténként összeszedtem a testvéreimet, és hazafelé a háztömbben lakó gyerekekkel bunyóztam.

Olyan rendszerességgel kaptam a monoklikat és az orrvérzést, mint a tál meleg ételt. Nem különösebben zavart. Igaz, amikor forgalmas kereszteződéseken vagy sötét sikátorokon kellett átvágnunk, kicsit féltem, de megtanultam leplezni a félelmemet, mert jó példával kellett szolgálnom a gyerekeknek, hogy megtanulják, mi a bátorság. Miután elrendeztem a kicsiket a nappaliban, ahol egyedül is játszhattak, felmentem a konyhába begyújtani a tűzhelyet a vacsorához. A begyújtás mindig rengeteg időmbe amikor ideges leszek piros foltokkal borulok be hogyan kell kezelni, mert nem értettem, hogy ahhoz, hogy a fa vagy a szén meggyulladjon, levegőre is szükség van.

Dugig tömtem a tűzhelyünket, miközben Mao-idézeteket énekeltem. Egyszer, amikor már egy jó ideje próbálkoztam, elvesztettem a türelmemet, és kimentem játszani, abban a hitben, hogy a tűz nem gyulladt be. Aztán az egyik gyerek azzal szaladt oda hozzám, hogy füst ömlik ki a házunk ablakán. Ez háromszor is megtörtént. Próbáltam a gyerekeket még világosban ágyba dugni. Testvéreim kis lábukkal szakadtra rugdosták a gyapjútakarót. A takaró rövid idő alatt tiszta rongy lett. Ahogy a szoba elcsendesedett, az ablakpárkányra dőlve lestem az utcai bejáratot, vártam, mikor tűnnek fel a szüleim.

Figyeltem, hogy sötétül el az ég kékje és tűnik fel az esthajnalcsillag, sokszor az ablakpárkányon aludtam el.

Azért, mert a lenti szomszédaink nem hagyták abba a vádaskodást, hogy több helyünk van, mint nekik. Hogy lehet, hogy egy hattagú család négy szobát foglal, míg az ő tizenegy fős családjuk csak egyet? Teli bilikkel jöttek fel, és székletüket az ágyunkra öntötték. Nem volt rendőrség. A helyi rendőrséget revizionista alakulatnak nyilvánították, és bezárták a forradalmárok.

A Vörös Gárdisták megkezdték a házak kirablását. Senkit nem érdekelt a segélykérésünk. A szomszédok csak bámultak.

Gyulladás után hónapot célszerű várni, amig a gyulladás teljesen megszünik. Ez labor controllal ellenőrizhető Üdvözlettel: dr. Wacha JUdit

A földszinti szomszéd nem hagyott nekünk békét. A szart estéről estére kimostuk, és alázatosan tűrtük a sértéseiket, de teljesen kezelhetetlenné váltak. Azzal fenyegetőztek, hogy minket, gyerekeket fognak bántani, amikor a szüleink távol vannak. Azt állították, hogy a kisebbik lányuk elmebeteg, és hogy nem állhatnak jót a viselkedéséért. A lány feljött hozzánk, és frissen élezett baltát villogtatott a szemem előtt.

2019. év 2. negyedév kérdései

Szeretnéd, ha megtenném? Fogtam a húgaimat és az öcsémet, elszaladtunk, és beszuszakoltuk magunkat egy szekrénybe, ahonnan egész nap nem mertünk előbújni. Egy nap, amikor anyám hazaért a munkából, a lány ráugrott. Láttam, ahogy a lépcsőfordulóban dulakodnak. Fellökte az anyámat, a földre szorította, és belevágta az ollót. Sokkot kaptam. Ott álltam közvetlen anyám mellett, és láttam, ahogy vér ömlik az arcából és amikor ideges leszek piros foltokkal borulok be hogyan kell kezelni csuklójából.

Sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon. A lány lement, és saját csuklóját is megvágta az ollóval. Aztán véres kezét magasba tartva kirohant a házból, egyenesen a kíváncsiskodó tömegbe, és azt ordította: — Nézzenek ide, a burzsoá-értelmi ségiek rám támadtak, rám, a munkásra!

Elvtársak, ez politikai gyilkosság! Azt ordítozták: — A vér vért kíván! Kvarc pikkelysömör kezelése azt mondta, muszáj elköltözni.

El kell tűnnünk innen. Kis cédulákra felírta a házunk adatait, és hogy mit szeretnénk cserébe.

KIS TÖRTÉNELEM

A cédulákat az út menti fák törzsére ragasztotta. Másnap egy bútorral megrakott teherautó állt meg a házunk előtt. Öt férfi szállt ki belőle azzal, hogy a csere ügyében jöttek. Apám mondta nekik, hogy mi még nem választottuk ki a cserelakást. A férfiak azt állították, hogy az ő eddigi lakásuk tökéletesen megfelel nekünk, és máris beköltözhetünk. Szeretni fogják. Három szoba, nagyon szép sanghaji komfort. Anyám megkérdezte, tudják-e, hogy az alsó szomszéd lánya elmebeteg.

UTAK, NÉPEK, VÁROSOK

Azt mondták, nem számít. Közölték, hogy az apa és a négy fia mind ugyanabban a sanghaji acélgyárban dolgoznak, és hogy a fiúknak szoba kell, hogy megházasodhassanak. Sürgősen kellett nekik a lakás. Apám megkérte őket, hogy adjanak egy kis gondolkodási időt. A férfiak azt válaszolták, hogy az ajtó előtt megvárják, amíg döntünk. Apám visszaszólt nekik, hogy azt nem tehetik.

Nem probléma, válaszolták a férfiak.

Töltött paprikát ebédeltek az emberek a nyári vendéglők vadszőlővel befuttatott tornáczán, világos sörrel és nagyon-nagyon fehér kenyérrel. Milyen fehér volt ez a kenyér.

A szüleim aztán úgy döntöttek, megnézik a férfiak Sanhszi úti lakását. Megkértek, hogy vigyázzak a házra, amíg ők távol vannak. A házi feladatomat írtam, amikor észrevettem, hogy az öt férfi elkezdte lepakolni a bútoraikat. Ezután nekiálltak a mi bútorainkat kirámolni. Odamentem hozzájuk: — A szüleim még nem jöttek vissza! A férfiak azt válaszolták, hogy szeretnének segíteni nekünk, amíg náluk van a teherautó. Sehol sem fogtok ilyen teherautót találni, amikor már költöznétek, mondták.

Csupasz kézzel akartok mindent elszállítani? Mire a szüleim hazaértek, a bútoraink többsége már a teherautón volt. Anyám megmondta nekik, hogy nem tetszik a cserelakás, és nem kényszeríthetnek bennünket a költözésre.

Önök hirdettek, a mi ajánlatunk kitűnő. Vasárnap van, az egyetlen szabadnapunk. Ne akarjanak átverni. A földszinti kislányt is kénytelenek voltunk megverni, mert a bolondját járatta velünk. Bevallotta, hogy normális, csak a családja meg akarta szerezni a szobákat. Apám félrevonta az anyámat és a gyerekeket. A Sanhszi útra költöztünk a Hszühuj kerületbe. Városi sorházba.

A mi szintünkön egy kétszobás lakás volt, amin három család osztozott. A lakás az államé volt. A három családnak osztoznia kellett az egyetlen vécén. Mi az utcai fronton laktunk. A lakószobán kívül volt még egy konyhánk és egy verandánk.

A hátsó oldalt egy öttagú család foglalta el. Egy szobában laktak, és a tűzhelyük éppen a vécé mellett volt.

Utáltam, mert gyakran előfordult, hogy miközben kakáltam, ők főztek.

A harmadik család, az emeletünkön hátul, a amikor ideges leszek piros foltokkal borulok be hogyan kell kezelni verandán lakott. Nagyon csendes emberek voltak. Itt legalább biztonságban vagyunk.